
Nem tudom így volt-e és így van-e még, de ha kiderülne hogy a 'Feebee-k' fánkt sem ehettek, egy világ omolna bennem össze. Win Branch pedig írhatja belőle a senki számára el nem olvasandó Kennedy-gyilkosság történeti monográfiáját a CIA saját maga előtt is ismeretlen polcára.Īzon viszont kifejezetten meglepődtem, hogy az FBI ügynök elutasítja a kávét, mert a hivatal mindenféle függőséget kialakító stimuláns használatát tiltja. Rengeteg mellékszál és mellékszereplő, különféle rétegei különféle összeesküvéseknek, Kuba, Moszkva, New York (igen), New Orleans, számtalan helyszín és ennek megfeleltetett fejezetcímek, egybeesések, véletlenek, véletlen egybeesések, sejtések és sejtetések, homályos utalásokból kibontakozó tettek, az utóélet visszautalása saját magára és a még épp kibontakozóban hagyott előzményre, sokhangúság, befejezetlenség.

Nem is tudtam hirtelen, örüljek-e a témaválasztásnak, végülis a korszak mindenképp érdekes, aztán a popkultúra csapján azóta is néha kicsepeg egy kis múltidézés, nagy médiatörténeti pillanatok, Oswald has been shot…

A Kennedy-gyilkosságról, és a Kennedy gyilkosáról. Don DeLillo 'egyik kedvenc angol nyelvű szerző' státusból indítva nagyon magas olvasói elvárásokkal terhelve volt kénytelen elém kerülni evvel a szövegével.
